|
 Augusztusban Szingapúrban jártam Kiss Hella csepeli evezõstársammal és a magyar ifjúsági olimpikonokkal, ahol két és fél hetet töltöttünk az olimpiai faluban. Az elején kezdem a beszámolómat, hiszen kijutni sem volt olyan egyszerû az elsõ Ifjúsági Olimpiai Nyári Játékokra.
Edzõmmel, Bartos Nándival már tavaly keresgéltük a megfelelõ edzõtársat, de csak áprilisban tudtuk Hellával elkezdeni a közös munkát. A tanév végét és szinte az egész nyarat táborokban töltöttük Magyarország különbözõ helyein. Június elején volt az elsõ válogató a Játékokra 1000 m-en. Akkor magabiztosan nyertünk, így pozitívan lendültünk neki a folytatásnak. A következõ megmérettetés június végén volt, ahol szintén elsõ helyen végeztünk, ezzel megszereztük az olimpiára való kijutás jogát. Természetesen ezek után sem volt megállás, gõzerõvel készültünk tovább.
Részt vettünk az olimpiai eskütételen az Uránia Filmszínházban Budapesten. Már rég voltam olyan szép és megható ünnepségen, ott éreztem elõször, hogy megérte a sok munka. Gyorsan elérkezett az indulás pillanata, és már csak azt vettük észre, hogy a repülõgépen ülünk, és várjuk mikor telik le a 13 óra utazás.
Szingapúrról azt kell elõször is tudni, hogy nagyon magas a páratartalom, és a hat óra különbséggel is meg kellett birkóznunk. Az evezés a program elején szerepelt, ezért sajnos a megnyitón nem vehettünk részt, mi is csak felvételen nézhettük, hiszen másnap versenyünk volt.
Az elõfutam jól sikerült, így a középdöntõbe továbbjutottunk, majd kemény evezéssel a döntõben való indulást harcoltuk ki. Tudtuk, hogy csak hatodik idõvel kerültünk be, de mi megtettünk mindent, és úgy gondolom, a maximumot hoztuk ki magunkból. Evezésben rég nem volt ilyen kiemelkedõ magyar eredmény az ifjúsági korcsoportban. Az edzõk véleménye alapján is jobbat nyújtottunk, mint ami elvárható volt.
A versenyek után sok idõnk maradt városnézésre, szurkolásra a többi magyar sportolónak és ismerkedésre. Szerintem Szingapúr elsõsorban az üzletemberek városa, de azért a turistáknak is tátva marad a szája a hatalmas felhõkarcolók mellett. Felültünk a Flyerrre, ami egy óriáskerék (London Eye utánzata), és bejártuk a különbözõ városnegyedeket (kínai, indiai). Mivel Szingapúr az indonéz szigetvilágban van, szigeteken is megfordultunk, ahol strandoltunk, és különbözõ programokon vettünk részt. Falat másztunk, tutajjal eveztünk a tengeren, különleges gyümölcsöket kóstolhattunk meg. Gyorsan elkövetkezett a záróünnepség is, ami fergeteges hangulatban telt. A hazautazást azért már vártam, szerettem volna az itthoniakkal találkozni. Szingapúrtól is nehéz volt elválni, egy kedves ottani ismerõs még a reptérre is kikísért, és fényképet, pólót hozott nekünk emlékbe.
Magyarországra érkezésemkor boldogan öleltem meg édesanyámat. Az egész család, sok barát tárt karokkal várt. Örülök, hogy ott voltam Szingapúrban, ahol az elsõ Ifjúsági Olimpia került megrendezésre.
Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám!
|
RSS hírek
Webmester
