Werner Adolf

WERNER ADOLF
(1867-1939)

Teológiát végzett, tanári oklevelet, bölcseleti doktorátust szerzett, majd közel másfél évtizedig a ciszterci rend székesfehérvári, majd egri főgimnáziumában tanított. 1904-től 1917-ig iskolánk igazgatója volt.

Heti 5-7 órában magyart, művelődéstörténetet, bölcseleti előtant oktatott, de munkája javát természetesen az iskola vezetőjeként végezte. Felkarolta a tanulmányi kirándulások ügyét, pártolta a korszerű testnevelést, bátorította az iskolai színjátszást. Az általa kezdeményezett iskolai könyvkötő slöjd nemcsak a könyvtár könyvtár könyveit gondozta, hanem az iskolai színielőadások kellékeit is előállította. Szoros kapcsolatot épített ki a szülőkkel. E kapcsolat egyik lehetőségét találta meg az iskolában évente öt alkalommal megrendezett ismeretterjesztő előadásokban. A tanárok ilyen témákról értekeztek: A drótnélküli telegráfolásról, A művészeti háziiparról, A festészet régi nagy mestereiről (vetített képekkel) stb. Az iskolai értesítőkben pedagógiai és irodalomtörténeti tárgyi értekezéseket publikált.

1917-ben a rend egri főgimnáziumának igazgatója lett, majd tankerületi főigazgató. 1924-től haláláig zirci apát.

Irodalomtörténeti tanulmányai közül a Goethe és Kármán (1890), valamint a Kisfaludy Sándor levélregénye (1890) említhető. Számunkra elsősorban A bajai főgimnázium története (1914) írójaként jelentős. E munkája jó összefoglalás iskolánk első másfél évszázadának történetéről, s különösen az "őstörténet" levéltári kutatáson alapuló feltárása miatt becses.