Hódsághy Béla

HÓDSÁGHY BÉLA
(1889-1956)

Zomborban érettségizett, s a budapesti egyetem filozófia fakultásán szerzett diplomát. Óraadó tanárként kezdte pályáját, majd közbeszólt a történelem: az első világháború idején frontszolgálatot teljesített, később hadifogságba esett. 1920-ban Baján helyezkedett el banktisztviselőként. Később tanított is, majd könyvtárosként vállalt munkát. Kapcsolatot tartott a Nyugat-nemzedék íróival. Életrajzában említi: "Meghívásomra és rendezésemben az akkori haladó irodalom legjelentősebbjei látogattak el Bajára, s tartottak itt előadásokat. (Móricz, Babits, Móra, Kosztolányi,Gellért, Juhász)..." Egy ideig a bajai múzeumnak volt igazgatója. 1945-től haláláig iskolánkban tanított.

Kora fiatalságától írással is próbálkozott. Szabad idejét műfordításoknak szentelte. Teljes Faust-fordítása negyedszázados kitartó munka eredménye. A mű I. része 1935-ben jelenik meg Baján. A kritika nem méltatta érdeme szerint. 1953-tól - már gyöngülő egészséggel - sokat dolgozik, hogy a II. rész fordítását befejezze. "Mire elkészül, én is készen leszek" - írja. Órakedvezményért folyamodik. "Heti 10 órás lekötöttség mellett, úgy érzem, megvolna még a lehetősége a fordítással való foglalkozásnak is..."

Több Horatius-fordítását közölte a Tiszatáj. A német klasszikusok közül Goethe, Heine, Hartleben, Dchmel, Lenau, Mörike verseit ültette át magyarra. Életében csak kevés eredeti költeménye jelent meg. Szerette a magányt, a csendet, a természetet. Írásai hangulatilag Tóth Árpád elégikus lírájával rokoníthatók. Kései éveiben állandóan a halál árnyékában élt, és megtanulta, hogy a halálfélelmet és szenvedést drasztikus élményből művészi gondolattá nemesítse. Utolsó versei ezért is megrendítő olvasmányok.