Czirfusz Ferenc

CZIRFUSZ FERENC
(1827-1901)

Pápán, Székesfehérvárott és Szombathelyen végezte tanulmányait. 1848-tól 1852-ig Pápán nevelősködött Bezerédj Mihály házánál. 1852 szeptemberében lett iskolánk tanára. Sokoldalú műveltsége alkalmassá tette, hogy a legkülönbözőbb tantárgyakat tanítsa. Az első időkben magyart, latint, görögöt, földrajzot, történelmet egyaránt tanított, később elsősorban történelmet és földrajzot. A hatvanas években történelemből tanári vizsgát tett, s ügyvédi oklevelet is szerzett.

Az ötvenes évek németesítő törekvései Czirfuszt személy szerint is napi zaklatásoknak tették ki. A hatóságok azt várták tőle, hogy a történelmet németül tanítsa, s vonakodása miatt többször megfenyegették, megrovásban részesítették. Az abszolutizmus kellemetlenkedéseitől még 1865-ben sem szabadulhatott. Az óráját látogató főigazgató politikai ellenzékiséggel vádolta meg.

A nehézségek nem szegték kedvét, eredményesen tanított. Iskolai munkája mellett szívesen foglalkozott helytörténettel, régészettel. Az iskola 1958-59-es értesítvényében jelent meg Adatok Baja városának múlt és jelen életéről című tanulmánya. 1867-ben országos fórumokon kezdeményezte a helytörténeti adatgyűjtés intézményesítését. Az 1868-ban megjelent iskolai értesítvényben az iskolai múzeumok felállítását szorgalmazta, és az iskolák közművelődési funkciójáról értekezett. Újságcikkeivel felhívta a szaktudomány figyelmét az ún. vaskúti halmok régészeti jelentőségére.

1870-ben Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter az újonnan létesített bajai tanítóképző intézet igazgatójává nevezte ki. Rendkívüli érdemeket szerzett a megfelelő körülmények (épület stb.) megteremtésében.

1876-tól nyugalomba vonulásáig Bács-Bodrog megye tanfelügyelője volt. Ebben a beosztásban sem csak tanügyi kérdésekkel foglalkozott: ő a megalapítója a Bács-Bodrog megyei Történeti Társulatnak.