Babits Mihály

BABITS MIHÁLY
(1883-1941)

Századunk egyik legkiválóbb magyar költője, irodalomszervezője iskolánkban kezdte tanári pályafutását.

Az egyetem elvégzése után, 1905 őszén kapott a zirci apáttól helyettes tanári megbízást. Mindkét szaktárgyát tanította (a II. osztályban a magyart, a II. és VI. osztályban a latint) összesen heti 16 órában. Akkori visszahúzódó magatartásán, zárkózottságán környezete csak a különösségét érezte, később kibontakozó írói nagyságát nem is sejtette. "Veszekedem a gyerekekkel, iszom a papokkal" - írta egyik bajai levelében, s a külső szemlélő talán nem is vett észre többet. Tanártársai és tanítványai is legföljebb annyit, hogy a fiatal tanár eredetiben olvassa az angol és francia szerzőket. Pedig a Kosztolányi Dezsővel és a Juhász Gyulával folytatott korabeli levelezése arról tanúskodik, hogy elszigeteltségben kitartóan dolgozott, szívósan készült írói pályájára.

Dolgozott, figyelt, élményeket gyűjtött. A Tímár Virgil Fia című regényében ott vannak azok a tapasztalatok is, amelyeket a bajai év során szerzett a szerzetestanárok életéről,lelkivilágáról. A Hatholdas rózsakert című elbeszélése is őriz bajai motívumokat.

1906-ban tanári oklevelet szerzett, de a sorsa nem tanári pálya volt. Szegeden, Fogarason, majd a fővárosban eltöltött ugyan még tíz évet a katedrán, de közben a Nyugat munkatársa lett, kötetei jelentek meg, s amikor a hatalom zaklatásait is meg kellett tapasztalnia, örökre hátat fordított az iskolának, hogy a következő évtizedekben fiatal költőnemzedékek tanítómestere legyen. Életműve iskolai tananyag, nemzeti kultúránk része.

Születésének centenáriuma óta már nemcsak egy-két poros dokumentum és az emlékezet őrzi, hogy itt járt, hanem emléktábla is hirdeti, hogy iskolánk - az itt töltött egy év jogán - a magáénak tudja a költőt.