Schulhof Lipót

SCHULHOF LIPÓT
(1847-1921)

A múlt század utolsó negyedének és a századévforduló éveinek egyik legjelentősebb számoló csillagásza.

Iskolánkban tanult 1858 és 1866 között. Az érettségi után Bécsben és Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat. 1870-ben a bécsi egyetemi obszervatórium asszisztense lett. Magyarországon nem volt módja elhelyeszkedni, mert az 1849-es ostrom alkalmával az osztrák tüzérség lerombolta a gellérthegyi egyetemi csillagvizsgálót, s így ötven évig nem volt hazánkban állami csillagvizsgáló.

Elsősorban elméleti számításokkal, főként a bolygók Nap körüli keringési idejének kiszámításával foglalkozott. A számításokat és megfigyeléseket német kiadású, de nemzetközi jellegű szakfolyóiratokban tette közzé.

1872. november 27-én rokonlátogatásra érkezett haza. Itthon figyelete meg a nevezetes "csillagesőt", amikor néhány óra alatt több ezer meteor hullott. Az osztrák E. Weiss segítségével kimutatta, hogy az ismétlődő hullócsillagrajok az üstökösök szétszóródásából erednek.

1875. július 11-én a bécsi obszervatóriumban munkálkodva egy új kisbolygót fedezett fel, amelyet Rotegeniának, Védelmezőnek neveztek el. 1878-ban elnyerte Párizsban a 400 arany frankos akadémiai Vaillart-díjat a kisbolygók mozgásában mutatkozó zavarokról írt dolgozatáért. Három kisbolygót sikerült még újra felfedeznie (Maja, Camilla, Liberatrix).

Hazája is megbecsülte a kiváló tudóst: 1878-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.