Miskolczy Dezső

MISKOLCZY DEZSŐ
(1894-1978)

Orvos, az elmekórtan világhírű kutatója.

1904-től 1911-ig volt iskolánk tanulója. Az iskolai évkönyvek tanúsága szerint önképzőköri munkájáért többször jutalomban részesült. Kiválóan szavalt. Zenei műveltségét is fejlesztette, cimbalmon és tárogatón játszott. A gimnázium tanárának, dr.Tordai Ányosnak Tinódi című drámájában 1812-ben ő játszotta a címszerepet. A korabeli méltatás szerint "különösen kimagaslott a szereplők közül ..., a színpadon otthonosan mozgott, s pompásan játszott és énekelt."

Tanulmányait a budapesti egyetem orvosi karán folytatta. Kiváló eredménnyel tanult, s ennek köszönhette, hogy bekerült Schaffer Károly messze földön ismert ideg- és elmekórtani klinikájára. A világháború egy időre megakadályozta, hogy tudományos kutatásaiban előrejusson, de aztán ismét folytatta a munkát mestere intézetében. Egy Rockefeller-ösztöndíj segítségével a neuronelmélet megalapozójának, Ramon Y Cajal spanyol tudósnak a klinikáján tökéletesíthette tudását. 36 éves korában Szegeden nyilvános rendkívüli tanári és tanszékvezetői megbízással tisztelték meg. Itt szervezte meg az ország első agysebészeti klinikáját. Nagy eredményeket ért el az idegrendszer örökletes és fertőzéses bántalmainak megismerésében is.

Később a kolozsvári orvostudományi egyetemen, majd Marosvásárhelyt dolgozott. Fáradhatatlan munkásságát, nemzetközi tekintélyét azzal ismerte el a Román Tudományos Akadémia, hogy őt kérték fel az ott létesített orvosi kutatóközpont vezetésére. Harminc év után visszatért Budapestre, ahol az Orvostovábbképző Intézet neuropszychiátriai tanszékét vezette 1969-ig.

Rendkívül jelentős tudományos munkásságát magas kitüntetésekkel, címekkel ismerték el. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Pszychológiai Társaság társelnöke, a hallei Természettudományi Akadémia tagja volt.