Major Máté

MAJOR MÁTÉ
(1904-1986)

Építész, egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1949), Ybl-díjas (1960), Herder-díjas (1977), az MTA tagja.

Gimnáziumunk elvégzése után a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. 1927-1936 között magántervezői irodákban dolgozott, illetve önálló tervezőként.

1936-44-ben az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) műszaki osztályának mérnöke, majd főmérnöke. 1932-38-ban a CIAM magyar szekciójának tagja, 1933-1937 között a Szocialista Képzőművészet Csoportjának titkára. 1946-47-ben Országos Építésügyi Kormánybiztos, majd 1949-ig az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium főosztályvezetője. 1958-tól tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1949-71-ben az építéstörténeti tanszék vezetője, 1974-ig az Építéstörténeti és -elméleti Intézet igazgatója. Elméleti és szakirodalmi munkásságának tárgya az új építészet alapelvei és feladatai, a XX. század építészeti irányai. Konzekvensen az új építészet és a korszerű képzőművészet ügyét képviselte a hamisan értelmezett szocialista realizmussal szemben. A Magyar Építőművész Szövetségnek 1955 és 1964 között elnöke volt. Szerkesztette 1946-49-ben az Új Építészet, 1949-51-ben az Építés - Építészet c. szaklapokat, elnöke volt a Magyar Építőművészet c.folyóirat szerkesztőbizottságának.

Megrögzött lokálpatriótaként és iskolánk hűséges öregdiákjaként kutatta a III. Béla Gimnázium és Baja város történetét, egyik szerkesztője volt a Baja története című kiadványnak.