Ernst Jenő

ERNST JENŐ
(1895-1981)

Kétszeres Kossuth-díjas biofizikus.

Életpályája Baján kezdődött. Szegény kereskedőcsalád nyolcadik gyermeke volt. Kivételestehetsége a matematika és a természettudományok iránt már a gimnáziumban kitűnt. Az önképzőkörben több pályamunkáját jutalmazták (Az integrálszámításról, Felső mennyiségtan a középiskolában, A rádium és az elemek átváltozása, A Nap,az élet forrása, Archimedes törvényének és alkalmazásának népszerű ismertetése).

A pécsi tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát; 31 éves korában magántanári képesítést kapott. Már az 1930-as évek elején az egyik legismertebb magyar biológus-kutatóként tartják számon. 1939-ben Szent-Györgyi Albert hívta meg szegedi laboratóriumába, s ott közösen dolgoztak az izom biokémiájának vizsgálatán.

A 2. világháború után tevékeny részt vállalt a magyar értelmiség, a magyar tudományos élet újjászervezésében. A Pécsi Orvostudományi Egyetem biofizikai intézetét 1945-től 1972-ig vezette, és itt nemzetközi hírű biofizikai iskolát alakított ki. Jelentős szerepe volt a Nemzetközi Biofizikai Unió létrehozásában. Tudományos és politikai szervezőmunkája mellet soha nem hagyta abba a kutatómunkát. Három monográfiában és mintegy 200 tudományos dolgozatban publikálta eredményeit. Biofizikai tankönyve három kiadást ért meg, és generációk tanulták belőle a modern biofizika alapjait.

A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. 1971-ben az MTA aranyérmével tüntették ki, a Pécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatta.