Donath Gyula

DONATH GYULA
(1849-1944)

Önéletírása szerint: "Szülői földi javakkal nem voltak megáldva. Édesatyja kiskereskedő, édesanyja divatárusnő volt."

1860-tól 1967-ig járt iskolánkba. Ekkor pre-maturandusként befejezte iskolai tanulmányait. "Midőn a bécsi egyetem orvosi fakultására készült, a szülők egy 20 forintot tartalmazó zacskót kötöttek a nyaka köré" - írja harmadik személyű, 1940-ben megjelent önélatrajzában. Mint gimnazisták korrepetitora tartotta fenn magát, és orvosi lapokba írogatott. Medikusként élénken foglalkozott a vegytannal. Az orvostudományok közül ekkor a sebészet és a szemészet érdekelte.

Az 1877-78-as orosz-török háború idején a török kormány felkérésére műtő-törzsorvosként működött. Idős szülei kívánságára 1879-83-ig szülőhelyén folytatott orvosi gyakorlatot.

Szabad óráiban tudományos kutatásokkal foglalkozott. 1881-ben a londoni Nemzetközi Orvosi Kongresszuson előadást tartott a vegyi alkat és fiziológiai hatás közti vonatkozásról. Apja halála után ideggyógyászati tanulmányokat folytatott Berlinben.1893-ban Budapesten telepedett le. A Rókus kórházban idegambulatóriumot hozott létre. Rövidesen az ideggyógyászat tanárává nevezték ki.

Nagy energiával küzdött az alkoholizmus ellen. Kutatásainak fontos területe volt az epilepszia és a paralizis. Tudományos dolgozatainak, népszerű orvosi vonatkozású cikkeinek száma meghaladja a 700-at. Többségük német és magyar folyóiratokban jelent meg. Önálló könyvei: Ideggyógyászat, A homlokagy szerepe a magasabb lelki működésben, Az alkohol társadalom-egészségügyi vonatkozásai, Az alkoholtilalom kivihetősége Magyarországon.

Hosszú élete során számtalan elismerést kapott. Hazai és külföldi orvostársaságok választották tiszteletbeli tagjukká.